Mi az az alap-pszichoterápiás eljárás?

 A hangsúly ezeknél az eljárásoknál azon van, hogy az adott szituációban a páciens hogyan férhet hozzá saját belső erőforrásaihoz (leküzdve a félelmeit, megzabolázva haragját, stb.). A realitással, a mindennapi élet dolgaival való boldogulás erősítéséről van szó. Az efféle megerősítésnek több formája lehet. Szőnyi és Füredi (2008) felsorolásában:

  1. pszichoterápiás betegvezetés: a pszichológiai munka ilyenkor kiegészítője az orvosi ellátásnak. A beszélgetések a páciens helyzetére, betegségére, kezelésére és ekörül szerveződő konfliktusaira koncentrálnak. Nem a beteg gyógyulását várjuk tőle, hanem a kezeléssel kapcsolatos lelki nehézségeken könnyítünk. Krónikus betegségeknél fordul pl. elő ilyen ellátási forma, amikor lehet pszichológiai oldala is betegségnek.
  2. (pszichoterápiás szemléletű) konzultáció: a betegség-egészség határon mozgunk, amikor a helyzet súlyos terhet jelent a páciensre nézve, s e teher alatt pszichés egyensúlya megbillen. Ha a billenést így hagyjuk, zavarrá fejlődhet. A konzultáció az adott élethelyzetben a páciens belső folyamataira koncentrál, és igyekszik e folyamatokba annyi belátást engedni számára, hogy e tudásra alapozva ő maga oldja meg a helyzetet. Jellemzően jól jön ilyen konzultáció, ha
    1. beteg hozzátartozó kapcsán keresnek fel,
    1. nem tartja magát betegnek az ember, de valaki mégis terápiára akarja küldeni,
    1. az ember egy adott szerepében elbizonytalanodott,
    1. életkorából vagy helyzetéből eredően bizonytalanodott el önmagában.
  3. krízisintervenció: célja a szenvedést enyhíteni, a beszűkült állapotot oldani, lehetőleg sürgősen. Az időpontot mihamarabb megadják, az ülések hossza és gyakorisága a problémától függ, és gyakran be kell vonni a segítésbe másokat is. Ha a krízis oldódik, ill. a krízis előtti egyensúlyhelyzet visszaállt, az intervenció befejeződik. Gyakran teamek végzik.
  4. szupportív terápia: erről másutt részletesen írtam.

Szeretne többet tudni? Némi olvasnivaló:

Szőnyi, G. és Füredi, J. (Szerk.)(2008). A pszichoterápia tankönyve. Medicina, Budapest.

Senki – földje

A szakmát hon- és rendvédelmi területen kezdtem, a kórházi ellátást megelőző, ún. pre-hospotális időszakban volt feladatom az egyenruhások támogatása: hogy számukra kedvezőtlen közegben is végre tudják hajtani azt, amit a fejükbe vettek, anélkül, hogy lelki károsodást szenvednének el, vagy elveszítenék a képességüket a munkára. A civil ellátásban e tudásnak leginkább az életvezetéssel kapcsolatos készségek, problémamegoldás, konfliktuskezelés, kapcsolatok és érzelmek szabályozása terén lehet hasznát venni. Technikailag az alap-pszichoterápiás, támogató terápiás eszközök tartoznak ide. Most is főként támogató terápiával foglalkozom.

Kisarkítva korábban az volt a dolgom, hogy segítsek másoknak érvényre juttatni az akaratukat egy számukra elsőre kedvezőtlen közegben, annak érdekében, hogy kedvezőre fordíthassák azt. A gyakorlatban ez azt is jelentette, hogy lélektant vittem olyan helyekre, ahol addig az nem volt. A senki-földje így egy többértelmű szójáték. Utal a katonai kifejezésre, amelyik egy egyik fél által sem ellenőrzött területre utal. Esetleg arra, hogy diplomáciai vita van két állam között egy olyan terület felett, amelyikről nem eldöntött, kihez is tartozik. Egyben utal egy olyan területre, ami átmenet két ország között, és védelmi célokat szolgál: nehezen átjárható, és ismeretlen népek élik.

A senki-földje a támogató munkában lehet nagyon konkrét: pl. helytállás egy új, stresszes munkahelyen vagy környezetben. Lehet kevésbé konkrét, nem csak tünetmentes, de tünetekkel is küzdő embereket egyaránt érintő: pl. készségek, tehetség, lendület átültetése egy jól kezelt életterületről egy kevésbé jól kezeltre. És lehet olyan, amit tünetmentes ember nem szokott megélni: pl. kórházi kezelést követően visszatérni a mindennapi életbe, esetleg meglévő testi vagy lelki zavarral megküzdeni. Mindegyik probléma, nézhetjük így is, lényegében ebből áll: hogyan juttassam érvényre az akaratomat ott, ahol eddig nem sikerült? Hogyan változtassam kedvezőbbre a dolgok alkulását akkor, amikor minden összeesküszik ellenem?

A senki-földje így olyan átmeneti időszak is lehet valaki életében, melynek kezdetén felmerül az igény: jó lenne valaki, aki támogat abban, hogy eljussak A-ból B-be. Pl. egyik kívánt lelki állapotból a másikba. A nem-kívánt és a kívánt állapot között van rám szükség, általában. Az igény lehet igen konkrét: pl. megtanulni kezelni egy másik személyt a maga szeszélyével és problémáival. Dűlőre jutni, hogy mikor kinek legyen igaza? Ki működjön együtt kivel? Vagyis: mikor kinek adjunk teret, és kinek ne, az életünkben. Lehet nehezebben megfogható is, pl. megtanulni uralni egy érzelmet. Mikor adjak teret neki, mikor ne, mikor uraljon el, mikor ne?

Így a szójáték érvényes nem csak konkrétan, életvezetési kérdések szintjén, de személyközi kapcsolatainkban, lelki folyamatainkban is: hogy jutok el oda, ahol eddig nem voltam, hogy adok vagy nyerek teret úgy, ahogy eddig nem tettem, és hogyan viselkedjek úgy, ahogy eddig nem sikerült? A senki-földje mindegyik értelemben egy ismeretlen, kevésbé uralt és kevésbé kontrollált terület is. Ezen a területen lehetek egyfajta iránytűje, amíg el nem jut A-ból B-be.