Álmok használata szupportív terápiában

Az álomértelmezés szerepe egy szupportív terápiában problematikus dolog. Feltáró terápiában azért használják, mert lehetőséget ad arra, hogy olyan tudattalan tartalmat hozzunk a felszínre, amelyet egyébként az álom cenzúráz, elhárít – vagyis nem tudott és szorongáskeltő a paciens számára. Freud-i irányból közelítve az álomhoz. Miután a szupportív terápiában a tudattalan feltárását rendszerint kerülik, álmokkal is ritkán dolgoznak. A krónikus betegeknél a terapeuta jelezheti is a paciens felé, hogy az álom értelmezése sokszor nehéz, és nem egyértelmű, milyen fontossággal bír a páciens adott élethelyzetében – ezért inkább azokkal a kérdésekkel foglalkoznak, melyek fontossága az élethelyzet kezelése terén egyértelműbb. A támogató munkamódban pedig többnyire ilyen kérdésekre fordítjuk a terápiás ülés idejét. Azért is érdemes támogatás alatt óvatosan bánni az álmokkal, mert ha érdeklődéssel fordulunk az álombeszámolók felé, az rendszerint megnöveli az ilyen beszámolók számát – még több álommal dolgozhatunk az ülésen. Az ajánlás így általában egyezik a tudattalan értelmezésére vonatkozó általános alapelvvel: a tudattalant nem hozzuk felszínre, ha nem muszáj. Előfordulnak azonban olyan helyzetek, amikor támogató alaphelyzetben is használható ez a tudattalan felszínre hozásával foglalkozó technika:

  1. Szorongásos álmok: Freudnak akadtak nehézségei ezekkel az álmokkal, mert ilyenkor a cenzúra nem működik jól. Átjut a tudatosba a szorongást provokáló tartalom. A támogató kezelésben részesülő páciensek közül sokaknak vannak ilyen álmai. (Vagyis nem hozunk mesterségesen felszínre szorongást okozó, tudattalan tartalmat, a cenzúra rosszabb hatásfoka miatt jön az magától is. És a szorongást okozó tényezőkkel való megküzdés fejlesztése támogató munkában eleve fontos.)
  2. Traumatikus álmok: előfordul, hogy traumán átesettek álmaiban is ismétlődik a traumatizáló esemény. Az álom értelmezésénél ilyenkor a kezelő azt hangsúlyozhatja, hogy az álom a trauma uralására, kezelésére tett, utólagos, bár jelen pillanatban talán kudarcos kísérlet. Ezzel a hozzáállással magát a(z igen szorongató) jelenséget is pozitív irányba keretezzük át.
  3. Kifejezetten erotikus álmok jelentkeztek a terapeuta irányába: ilyenkor a terapeuta ítéletmentes hozzáállás mellett felvetheti, hogy az álom esetleg a paciens azon vágyát jeleníti meg, hogy közelebbi kapcsolat legyen közte és kezelője között. (Ez a hozzáállás utat nyithat pl. a közelebbi kapcsolatok kialakításának esetleges nehézségei felé, ami fontos téma lehet bármely kezelés során.) Erotikus érintkezésre azonban nem kerülhet sor.
  4. Ha a kezelő rendszeresen feljegyzi a paciense álmait, betekintést kaphat a lelki védekező rendszerének működésébe. Még arról is tájékoztathatnak az álmok, miként láthatja a paciens a kezelőjét. Ami értékes információ, különösen a kezelés elején, amikor felmérjük, hogy a terápiás együttműködésünk során milyen, a munkakapcsolatban várható nehézségekre kell előre felkészülnünk. (Ez könnyíti a terápia megtervezését, így az első üléseken hallott álmok igen fontosak lehetnek.)

Általánosságban az álmot támogató munkamódban „felfelé” értelmezik, vagyis az álomképeket nem tudattalan tartalommal, hanem olyan, tudatosan is elérhető, a mindennapi életvitel szempontjából fontos lelki tartalommal kötik össze, amihez a paciens bár akármikor hozzáférhet (vagyis nem okoz szorongást, ha foglalkozunk vele), az adott kérdés kapcsán mégsem jut eszébe számba venni (pl. alternatív magyarázatként olyan reakciójára, amit hirtelen ő maga sem tud hova tenni) (1). Az álmokat megbeszélhetjük oly módon is, hogy egyfajta mutatónak tekintjük őket: rámutatnak arra, mi jár mostanában a paciens fejében (2).

Hivatkozások

  1. Novalis, P. et al. (2020). Clinical Manual of Supportive Psychotherapy. Second Edition. American Psychichiatric Association Publishing.
  2. Pinsker, H. (2013). A primer for supportive psychotherapy. Routledge.